A TANULÓBICIKLIRŐL
A két lábbal, szimmetrikus mozdulattal előre lökdöshető „nyuszibicikli” után a legtöbb gyermek életében a pedálos háromkerekű bicikli, majd a pótkerekekkel felszerelt kétkerekű szokott következni. Az utóbbi években mintha elfelejtődött volna a roller, viszont most új színfolt az egyensúlyozni tanulásban a fémvázas, stabil tanulóbicikli, amelynek két kereke van, viszont nincs pedálja.
Mire jó ez a fajta kerékpár? Amellett, hogy használata nagy örömet okoz már a három-négyéveseknek is, a koordinált mozgás fejlődésében egy újabb elem gazdagodását jelenti: az erővel, a lendülettel és a sebességgel való bánni tudás képességét engedi kibontakozni. Be kell lássuk, hogy a kerékpározás nemcsak a pedállal történő erőátvitel ügyes kivitelezésétől függ, hanem elsősorban az egyensúlyozást lehetővé tevő komplex észlelések integrációjától. Érzékelni kell a kerékpár és a test dőlésének irányát, a haladási sebesség mértékét, az előttünk lévő közeli és távoli útszakaszok emelkedését, lejtését, a gödröket, és döccenőket. Ennek alapján kell a megfelelő testi választ kidolgozni, különösképpen a lendületet adagolni, amelyet ebben az esetben úgy lehet hatékonyan szabályozni, ha már nem a két láb egyidejű mozgásával, szimmetrikus mozdulattal, hanem váltott lábbal történik. Ha az útszakasz lehetővé teszi, a gyerekek megtanulhatják azt is, hogy hogyan lehet kihasználni a befektetett energiát, vagyis felkapják mindkét lábukat, nem adnak újabb lendületet, csak kormánnyal tartják az irányt. Mivel a tanuló kerékpárok fel vannak szerelve fékkel is, az éppen jó fékezés erejét is kitapasztalhatják.
Az a kisgyerek, aki tanulóbicikli után kap igazi pedálos kétkerekűt, gyorsabban tanulja meg és sokkal biztonságosabban tud majd kerékpározni, mert előtte már több tapasztalatot szerzett a járművel együttes gyors mozgás kézben tartásáról.
A tanulókerékpárnak a biztonságos lendületkezelés mellett vannak egyéb előnyei is, amelyeket eltérő mozgásfejlődési típusú gyerekeknél jól lehet használni.
Ide tartoznak azok a gyerekek, akik sajátos és különböző okok miatt bátortalanok, félnek az egyensúlyozástól. Ők igen nagy fejlődési lehetőséget kapnak, hiszen a tanulóbicikli használata számukra is biztonságos – mindkét láb a földön lehet – mégis megadja az „én csinálom”, „egyedül csinálom” örömét, melyek olyan visszajelzések saját kompetenciájukról, amelyeknek esetleg híján voltak. Nagyobb szabadságot is kapnak mindezzel, távolabbra mehetnek az anyukájuk szoknyája mellől, és kipróbálhatják magukat az éppen megfelelő mértékű, saját maguk által beállított mértékű kihívásnak megfelelően. Hihetetlen élmény lehet egy ilyen kisgyereknek, ha például egy nagyobb testvérrel vagy a szülővel együtt mehetnek el közös kerékpárútra.
Vannak olyan gyerekek is, akiknek problematikus az aszimmetrikus mozgások kivitelezése. Ők gyakran kihagyták mozgásfejlődésükből a kúszást vagy a mászást. Úgy változtatták kisbaba korukban a helyüket, mint ahogyan a nyuszik ugrálnak, tehát a váltott jobb-bal mintázat helyett a két kéz – két láb mintázat szerint. Ezek a gyerekek általában nehezen tanulnak meg pedált hajtani, és így kizárják magukat a kerékpározás örömeiből. A triciklit is két lábbal lökdösik előre.
Azok a gyerekek, akik nehezen alakítanak ki egyoldali dominanciát, vagyis nem tudják maguk sem, hogy jobbkezesek-e vagy balosok, hol egyikkel, hol a másikkal rajzolnak, esznek, fésülködnek, szintén sokat nyerhetnek ebből a mozgásformából. Számukra azonban a tanulókerékpár használata – élvezete – után szerencsés, ha hadrendbe áll a roller is.
Még egy apróság, ami azért nem elhanyagolható: a tanulóbiciklinek hála a szülők életéből valószínűleg kimarad a derékgörbítő, loholtató, idegtépő biciklizni tanítási procedúra. Lehet, hogy nem is hiányzik majd?
Dr. Szvatkó Anna, pszichológus, gyógypedagógus
